Karácsonyra várva

Végre itt a várva várt adventi várakozás, ami egyre több fény gyújt a lelkünkben is ezeken a hamar besötétedő napokon. Most már Bogi is izgalommal teljes várakozással várja a Karácsonyt és le van nyűgözve a Karácsonyi vásároktól, díszektől, fényektől. Lelkesen segít nekem a készülődésben. Ma este is adventi kalendáriumot sütöttünk, ő szaggatta a csillagokat, meg persze ette nyersen a potyadék tésztát. Ebben biztosan rám hasonlít, mert én is néhány sütit nyersen sokkal jobban szeretek.
Boróka 23-án felállt. Ez még nem az a klasszikus kapaszkodva állás, inkább támaszkodva, de a súlya nagy része a talpán van. Én ennek annyira nem örültem, mert innen nagyobbat tud esni, meg eléri azt is amit nem kéne. Így el is raktam a színről az összecsukott utazóágyat meg egy puffot, amiknél produkálta az állást, meg levettem róla a csúszásgátlós zoknit és tegnap meg ma nem is állt fel. Persze előbb-utóbb sikerülni fog neki máshol is.

Mostanában Boriska bilibe kakil!!! Már vagy két hete. Annyira látszik mikor nyomja, és akkor gyorsan ráültetem. Általában ebéd utánra időzít. Nem mintha már most szobatisztaságra nevelném, csak így megúszunk egy kakis pelenkát, ami valljuk be nem egy leányálom.

Szombaton az esztergomi Aqua Szigeten voltunk Gabusékkal. Vittük a kölyköket is. Nagyon jól éreztük magunkat, főleg én, a vízimádó, akinek a tavalyi fürdő látogatós szezon a várandósság miatt teljesen kimaradt. Kombinált wellness bérletet vettünk, amivel a szauna világba is bemehettünk (kettesével, mert a gyerekek nem jöhettek). Majdnem mindent kipróbáltunk: Finn, gyógynövényes, hang-fény, rózsa, és fiúknak sós-jeges szauna, gőz. Mi meg Gabussal egy csokis felöntésre mentünk a gőzbe. Elég perverz, de mindenképp jót tesz a bőrnek, még tegnap este is csoki szagom volt. Voltak merész egyének, akik lazán meztelenkedtek, mi inkább magunkon tartottuk a lepedőt néhány perc kivételével, amikoris zuhanyoztunk, merültünk, meg bekentük magunkat csokival. Ez is elég volt ahhoz, hogy néhány pasi le nem vette rólunk a szemét és csak úgy csorgott ki a nyál a szájukon, ahogy végigmértek minket Gabussal. Biztosan vannak olyan szánalmas emberkék, akiknek ez az egyik legalkalmasabb ismerkedési helyszín, csak sajnálni tudom őket. A fürdőben aztán rengeteget pancsoltunk, csúzdáztunk és csodák csodájára mindkét lány egy nyekkenés nélkül állta a sarat este hétig. Boró aludt oadfelé húsz és délután harminc percet, aztán slussz. Azt hittem hazafelé Bogi az első kanyar után bealszik, ennek ellenére hazáig ébren volt, úgy kellet erőszakkal lenyomni. Tizenegy is volt már, mire elaludt. Fényképezőt direkt nem vittünk, az emléket a szívünkben és az agyunkban őrizzük. Na meg itt a bolgon.

Képeket már nem is merek ígérni, majd egyszer...
Legalább jól fog esni a szemnek a sok nyaralós kép a tél közepén.